7. Lépés

7.rész
A lépés

kezdokep
Van egy mondás a lovasok között, miszerint „Vigyázz, mert lépésből lehet esni a legnagyobbat!”.
Ez a kezdők számára csak annyit jelent, hogy ha éppen bemelegítesz a lovaddal, vagy sétálsz terepen, akkor is rá figyelj, ne csak a csevegésre koncentrálj, mert könnyen a bokorban landolhatsz, ha megijed valamitől a lovad!
A tudatosan sportoló, haladóbb lovasoknak, kissé elvonatkoztatva pedig annyit jelent, hogy a lépés a ló legkevesebb lendülettel bíró és legtermészetesebb jármódja, a képzése során ezt a legnehezebb fejleszteni, de vigyázat, mert elrontani nagyon is gyorsan lehet!
Három típust különböztetünk meg, a középlépést, az összeszedett lépést, és a nyújtott lépést.
Leggyakrabban középlépést lovagolunk, például bemelegítéskor, feladatok közti pihenőszakaszban és leléptetéskor, valamint kint a terepen is. A másik két típus komoly feladat lónak-lovasnak egyaránt, sok gyakorlást igényel. Klaus Balkenhol szerint a lovasoktató már abból meg tudja ítélni tanítványa képzettségi szintjét, ahogy a lépést lovagolja.

Hogyan kell helyesen a lépést lovagolni?
A lépés egy négyütemű jármód, ha tiszta az ütem, a lovasnak hallania kell mind a négy pata földetérését egymás után. A tiszta ütemen kívül nagyon fontos a lépéshossz, ez középlépésben normál esetben azt jelenti, hogy a ló átlép a saját nyomán, tehát a hátsó patája egy két patanyomnyival az első patanyom elé érkezik. Nyújtott lépésben még nagyobb mértékű az átlépés. Az összeszedett lépésre ellenben más kritériumok vonatkoznak.
Ha a lépés tértnyerő, a hátsó lábak is dinamikusan dolgoznak, akkor nagyobb mértékű az átlépés. Ha azonban a ló csak az első patanyomát éri el vagy amögött ér földet a hátsó lábával, akkor a lépés kevésbé energikus, a ló unottan, hosszúra nyúlt testtel, kimaradó hátsóval, hintázva lépked vagy éppen toporog idegesen rövid, feszült léptekkel.
Az ütem és a tértnyerőség a lépés két fontos ismérve, de emellett lényeges, hogy a ló a segítségekre legyen állítva, csizma és szár között legyen, lazán nyújtsa a nyakát előre és lépjen hozzá a lovas kezéhez (elengedetten finoman támaszkodjon a zablán). A ló homlokvonala közel függőleges legyen, az orra egyértelműen előre haladjon, ne a vonal mögé kerülve ‘bólogasson’ a szügye felé. Az első lábak vállból szorgalmasan lépnek előre, a hátsó lábak rugalmasan és dinamikusan követik a mozgásmenetet.
Az összeszedett lépésnél, amit a középlépésből kell kifejleszteni, ugyanezek az ismérvek érvényesek, de a ló itt hosszában lerövidül, feligazodik, a tértnyerés előre irányuló dinamizmusa átalakul egy felfelé irányuló mozgássá, a hátsó lábak nem lépnek át az első patanyomán. Annak ellenére, hogy a lépés a legalacsonyabb és ezáltal a legegyszerűbbnek tűnő jármód, az összeszedett lépés haladó lovasnak való feladat, nagy figyelmet és tapasztalatot igényel a lovaglása, hogy a ló egyensúlyát, lábsorrendjét ne zavarjuk meg.
A nyújtott lépés a leglendületesebb változata a lépésnek, szintén a középlépésből fejleszthető ki. Alapvető követelmény, hogy az első és hátsó lábak is nagyobb tolóerővel mozogjanak, a középlépénsél nagyobb lépéshosszt és átlépést eredményezve. A lovas a lépés ütemében adjon több deréksegítséget – felsőteste maradjon eközben függőleges- és természetesen adja váltakozó oldalon a csizmasegítségeket, a szárakon engedjen annyit, hogy a ló jobban előre tudjon nyúlni, de a támaszkodás még megmaradjon. Ha a lovas elfelejt engedni a szárakon, akkor gyakorlatilag lefékezi, visszafogja a ló lendületét, ezért erre mindig figyelni kell. Ha a lovas még nem érzi, hogy a ló melyik hátsó lábával lép el, figyelheti az első lábakat is a váltakozó oldalú csizmasegítség adásához: jobb oldali csizmasegítség, amikor a ló bal elejével lép és fordítva, bal oldali csizmasegítség, amikor a ló a jobb elejével lép.

SONY DSC SONY DSC SONY DSC SONY DSC


Problémák és megoldások
A lépés lovaglásakor a leggyakoribb lovashiba a hintázó felsőtest, a visszafelé ható kéz és a rossz időzítésű segítségadás. Ezekre a problémákra a megoldások nagyon egyszerűek, csak jobban oda kell figyelnünk a lovunk és saját mozgásunkra.
A lovas hintázó felsőteste megzavarja a lovat az egyensúlyozásban. Persze ezt senki sem szándékosan csinálja, ez egy önkéntelen mozgás, amit a legtöbb kezdő lovas észre sem vesz. Nagyon jó módszer -Klaus Balkenhol ajánlása alapján- ha egyik kezünk a mellkasunkra tesszük. Így rögtön érezni fogjuk, hogy felsőtestünk függőleges marad-e. Gondoljuk arra, hogy csípőnk független a felsőtestünktől és így kövessük nyugodt felsőtesttel a ló mozgását.
A túl erős vagy visszatartó kéz nagy probléma. Ilyenkor a lovas mereven szorítja vagy akár vissza is húzza kezeit, nem követi a ló nyakának és fejének természetes mozgását lépés közben, így akadályozza őt a harmonikus mozgásban. A ló beejti hátát, megfeszíti nyakát. Szélsőséges esetben a visszaható kéz akár a lépés ütemhibájához is vezethet, mivel a ló minden lépésnél kellemetlen húzást fog érezni a szájában. Megoldás: a lovas mindig figyeljen arra, hogy mindkét kezével rugalmasan kövesse a ló mozgását, úgy hogy közben a kapcsolatot a ló szájával ne veszítse el. A ló így laza nyakizomzattal tud lépni, nem feszül a szár ellen vagy nem bújik amögé, a homlokvonala közel függőleges marad.
A rossz időzítéssel adott csizma-, deréksegítség rossz hatással lehet a ló menőkedvére és mozgásának térnyerését veszélyezteti. Például ha a jobb oldalt nézzük: a jobb oldali csizmasegítség csak akkor hatásos, ha a lovas abban a pillanatban adja, amikor a ló jobb hátsó lába elemelkedik a talajtól és előrefelé mozdul. Ha akkor adja a lovas a segítséget, amikor a láb a földön van, akkor már nincs előrehajtó hatása a segítségnek. És ez ugyanígy igaz a bal oldalra is.

Mit jelentenek a lovaglóórán elhangzó vezényszavak?
„lépés” Adja ki a vezényszót a lovasoktató, ha a lovasnak középlépésben kell lovagolnia a lovát. Ez egy energikus, élénk lépést jelent, semmi esetre sem ‘vánszorgást’. A lovat állítsuk a segítségekre (legyen csizma és szár között), laza nyújtott nyakkal ütemesen lépkedjen úgy, hogy a hátsó paták nyoma megelőzze az elsőkét.
„összeszedett lépés” A haladók találkoznak ezzel a vezényszóval. A szárakat fel kell venni, csizmával, derékkal hozzáhajtani, a lovat feligazítani. Ilyenkor a hátsó paták nyoma nem éri el az elsőkét, a ló rövidebbeket lép, mozgási energiája felfelé irányul, léptei magasabbak, elegánsabbak lesznek.
„nyújtott lépés” Engedjünk a szárakon, ritmikusan hajtsunk hozzá derékkal majd csizmával, késztessük ugyanabban az ütemben hosszabb lépésre a lovat. A hátsó lábak patanyoma jóval az elsők elé kell hogy essen.
„szárakat a kézből kirágatni” A lovaglóórának nemsokára vége, a szárakat a vezényszó elhangzása után lassan és fokozatosan csúsztassuk ki kezünkből, vegyünk vissza a többi segítségből is. Egy finom kapcsolatnak (támaszkodásnak) még hosszú száron is meg kell maradnia a lóval.


Néhány tipp Klaus Balkenhol eszköztárából:
„Ha problémája van a lépés ütemének eltalálásával, akkor kérjen meg egy segítőt, hogy vezesse a lovát és csukott szemmel próbáljon a mozgásra koncentrálni”
„Hát és derék merevség ellen hatásos segítséget nyújt, ha a lovas lóra ülés előtt kicsit bemelegít. Például körözzön a csípőjével kis köröket majd egyre nagyobbakat leírva, mindkét oldalra.”
„Ne lovagolja a lépést passzív vagy merev derékkal. Így nagyon gyorsan megszokhat egy instabil, csúszkáló ülést, ami a lovat zavarja az egyensúlyozásban.”
„Lépésben nem kell feltétlenül mindig aktív csizmasegítséget adni. Jól képzett lónál elég, ha hagyja hogy a ló oldalra mozduló hasa hozzáérjen a csizmájához váltakozva az egyik majd a másik oldalon.”
„Lépésben a lovas keze kövesse a ló nyakának mozgását, de ez minimális mozgás legyen, a lovas ne húzogassa előre-hátra a könyökét, csak lazán az öklei zárásával-nyitásával kövesse a szárak mozgását.”


Kipróbáltuk Klaus Blakenhol módszereit-nekünk bevált
írta Harcsa Boglárka Klaus Balkenhol nyomán, a sorozat megjelent a Lovasélet magazin 2012-2013-as lapszámaiban
Fotó: Balázs Lilla és Harcsa Boglárka
szakmai vezető Szakolczai Kinga díjlovas szakedző

No comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.